„Biznisz” lett a vendégmunkások hazatérése Ukrajnába

A múlt hét végén a lembergi (lvivi) régiót „határbotrány” rázta meg. Kiderült, hogy a hazatérő ukrán állampolgárok a határon kénytelenek fizetni egy úgymond rájuk erőszakolt szolgáltatásért. A pénzt „feketén” gyűjtik be, bármilyen fajta nyilvántartásba vétel nélkül.

Mivel a határon gyalog már nem lehet átjönni, a hazatérőktől több mint 300 UAH-t követelnek a lengyel–ukrán határ Krakowiec-i ellenőrző pontjánál a pár száz méteres szakasz busszal való megtételéért. A szállításnak ez a formája jelentősen megnövelik az emberek koronavírussal való fertőzésének esélyét még mielőtt Ukrajnába érkeznének.

A közösségi oldalakon megjelenő bejegyzéseket és a sajtóban megjelenő publikációkat követően hétfőn reggel a megyei adminisztráció és a megyei rendőrség helyettes vezetői kénytelenek voltak egy rendkívüli eligazítást tartani, de még ezek után is sok kérdés maradt megválaszolatlanul.

Mint kiderült, pontosan ez a „fizetős határ” rendszere működik más határátkelőkön is. Az átgondolatlan korlátozásai miatt maga az ukrán állam teremtette meg a feltételeit ezeknek az „árnyéksémáknak”a kialakulását.

„Biznisz” a határon

Miután a kormány törölte az evakuálási járatokat, amelyek pénzért hozták haza a külföldön rekedt állampolgárainkat gyakorlatilag a szárazföldi határ maradt az egyetlen lehetőség az Ukrajnába való hazatérésre. A határátkelés szabályai többször változtak. Ma az államhatárt csak autóval lehet átlépni, de április 7-e óta csak két ellenőrző pont működik a lengyel–ukrán határon. Igaz, a hazatérni vágyók száma is jelentősen csökkent és a válsághelyzetről szóló hírek is megszűntek (ellentétben azzal, ami a március végén volt).

A múlt hét végén Bohdan Sarko, cservonohradi lakos üzenet a közösségi oldalakon, aki felháborodását fejezte ki a kétes „határátlépési díj” beszedésével kapcsolatban azoktól, akinek nincs autója, viszont vissza akar térni Ukrajnába. Elmondta, hogy a gyalogosoktól, még a határ lengyel oldalán, 50 zlotyt (kb. 320 UAH-nak felel meg) gyűjtöttek be. Az embereket buszokra ültették, amelyről pár száz méter megtétele után Ukrajnában leszállították. Egy buszba közel 80 embert tuszkoltak be, így egy út alatt közel 24 ezer UAH „hasznot” hajtottak.

Természetesen ez számla nélküli „fekete pénz”. Ez a gyakorlat nem új. A közösségi oldalak csoportjaiban találhatunk információt a kisbuszokkal való utaztatásokról, és nem csak Krakowiec-en. Ennek a történetnek a visszhangja cselekvésre késztette a lembergi hatóságot.

Hétfőn, a lembergi megyei adminisztráció előtt megtartott eligazításon az újságíróknak elmondták, hogy egy ilyen fajta személyszállítást végző sofőrre kiállított adminisztratív jegyzőkönyvet átadták a rendőrségnek. De arra a kérdésre, hogy ki szervezte és tette lehetővé az ilyen személyszállítást, nem hangzott el válasz. A megyei adminisztrációban kijelentették, ők nem felelnek azért, ami az ellenőrző ponton történik. A határőrök azt magyarázzák, hogy az ő hatáskörük csak a határátlépések biztosítása és „a buszjáratok szervezéséhez, az ezért megállapított díjhoz” az Állami Határőrségnek semmi köze sincs. A Vámszolgálat eleve diplomatikusan hallgat.

Senkinek semmihez nincs köze, mivel a fizetős buszokra Lengyelország területén szállnak fel az utasok, az összes felsorolt intézmény hatáskörén kívül. Az East West Eurolines fuvarozócég, amelynek a busza látható a képen, nem válaszolt a megkeresésre.

De bárki is vett részt ennek a „határon átnyúló vállalkozásnak” a  létrehozásában, ez a helyzet csak amiatt alakult ki, mert az állam, tudatosan vagy sem, a határátlépési eljárással kapcsolatos átgondolatlan döntéseivel teremtette meg ennek az előfeltételeit.

Gyalogosok gyűjtése  

Egyáltalán hogyan alakulhatott ki, hogy a határátlépéshez a fuvarozók szolgáltatásait kellett igénybe venni?

Ennek oka a határ menti gyalogosforgalom „bezárása” volt, amelyet az ukrán állam kitartóan, több szakaszban vezette be a világjárvány kezdete után. A kormány egyik első „karantén” döntése az volt, hogy március 16-tól  49 ellenőrző pontra korlátozta a forgalmat. A légi és szárazföldi személyszállítás leállításával együtt olyan helyzetet teremtettek, amelyben az autó nélküli ukrán állampolgároknak valamilyen járművet kellett keresniük, hogy átléphessék a határt.

A gyakorlatban ez a következőképpen néz ki: elindul a kiindulási pontról, eléri a határt, néhány órát tölt az utcán, vagy megpróbál bekérezkedni valakinek az autójába, vagy vár valamilyen szervezett szállítást. A legrosszabb időkben ukránok ezrei torlódtak fel az ellenőrző pontokon, a hazatérni vágyók hatalmas sorairól készült felvételek bejárták a világsajtót.  

Figyelemre méltó, hogy mindezek ellenére a határátkelőkön a gyalogos átkelés továbbra is, bár csak részlegesen, de működött.

Például Szlovákia kivételesen megengedte az embereknek, hogy gyalog lépjenek át a határon az ungvári ellenőrző ponton, ahol egy ukrán busz vitte el őket a „semleges sávból”. Lengyelország rendszeresen átenged gyalogos csoportokat, de nem mindenkit. Ukrajna március 27-én, az úgynevezett „csúcsnapon”, saját maga engedélyezte a gyalogos átkelést 2400 személy számára, akiknek nem jutott autóbusz Krakowiec-ben.

Az Állami Határőrség honlapján még mindig ott található a bejegyzés: „Hogyan lehet gyalogosan átlépni a határt?”. „Ukrajna számos ellenőrző pontján az ukrán állampolgárok számára, akik nem rendelkeznek saját járművel és át szeretnék lépni a határt, a helyi hatóságok és a katasztrófavédelmi szolgálat autóbuszokat biztosít” – áll az Állami Határőrség magyarázatában. Ebből logikusan arra lehet következtetni, hogy ez állami és valószínűleg ingyenes szolgáltatás.

De a valóság nem ez.

„Mi nem hagyjuk cserben a honfitársunkat, mi majd pénzt keresünk rajta”. Ez a helyzet felhívta a vállalkozói szellemmel rendelkezők figyelmét, és hamarosan „a helyi hatóság és a katasztrófavédelmi szolgálat” úgymond támogatása lassan eltűnt az ellenőrző pontokról.

Ehelyett a hatóság úgy döntött, hogy magánfuvarozóknak adja át a szállítást (ami lényegében logikus lépés), egyben becsukta a szemét arra, hogy ez a tevékenység illegális, rosszak a szállítás feltételei és még pénzbe is kerül.

A fizetős határátlépés nem csak Krakowiec előjoga volt, de a visszhangot éppen ez az ellenőrző pont váltotta ki, mivel Ukrajna nyugati határán sehol nem voltak ilyen magas árak (bár egyes jelentések szerint a belorusz határon még magasabb volt átlépési díj). Emlékeztetőül, Krakowiec-ben 50 zloty vagy 320 UAH-ba merült a pár száz méteres útszakasz. A Voliny megyei jahodini, szintén az ukrán–lengyel határon, 20–30 zloty (kevesebb mint 130–200 hrivnya) díjjal kellett számolni.

Ennek fényében a kárpátaljai fuvarozók, akik 25–50 UAH-t kérnek az ungvári és csapi határátkelőkön, szinte „szenteknek” tűnnek.

Ez az üzleti vállalkozás, pár száz méteres útszakaszért 50 UAH, több mint jövedelmező. Vitalij Glagola a kárpátaljai újságíró megosztotta a Csapon készített  fotóit, amelyek azt mutatják, hogy a buszok tele vannak.

A Magyarországon átutazó, köztük az Ausztriából és Németországból érkezőket, hét busz szállítja a határon át. Érdemes megjegyezni, hogy az összes említett régióban, a karantén bevezetése óta, a határátkelés segítése céljából speciális szállítási szolgálatot működtet a katasztrófavédelmi szolgálat.  

A „Jevropi bez barjeriv”-nek katasztrófavédelmi szolgálat lembergi, volinyi és kárpátaljai kirendeltsége arról számolt be, hogy a  Krakowiec-i ellenőrző ponton 2 húsz személyes mikrobusz, a Kárpátalján („Uzshorod” határátkelő) és Volinyében („Jahodin” határátkelő) megyékben 1-1 mikrobusz üzemeltetnek. A karantén kezdete óta a jahodini ellenőrző pontnál 7500, Kárpátalján 3800, Krakowiec-nél az előző napon 400 személyt szállítottak a mikrobuszok. Mellesleg az ungvári ellenőrző ponton április 26-án nem szállítottak senkit, mivel „nem volt rá szükség”, közölték a megyei katasztrófavédelmi szolgálatnál. Valószínűleg így is van, mivel Szlovákia, Magyarországtól eltérően, nem enged át tranzitforgalmat. De akkor felmerül a kérdés: miért van Kárpátalján az ingyenes busz az ungvári, viszonylag „üres” ellenőrző ponton, nem pedig a zsúfolt Csapnál? Végül is egy nem szokásos vállalkozásról, hanem a pénzszerzésről olyan emberektől, akiknek a mesterségesen létrehozott adminisztratív akadályok miatt nincs más legitim módja a hazatérésnek. És az a patthelyzet kísértésbe hozza a fuvarozókat.

Járvány? Nem, nem hallottuk!

Ennek a problémának van egy másik, nagyon fontos szempontja. A maximális profit elérése érdekében az illegális fuvarozók a normál időkre jellemzően, nem pedig a karantén szabályai szerint szállítják az utasokat. Milyen járványhelyzetről van szó, amikor nem hogy 10 személy van a buszon, de még az összes álló hely is foglalt? És ez az ellenőrző pontokon, ahol sok országból érkező bevándorlók gyűlnek össze. Beleértve a járványügyileg problémásokat is. Ez azt jelenti, hogy ezt a problémát kezelni kell, mégpedig nagyon gyorsan. Úgy tűnik, hogy ennek a legegyszerűbb módja engedélyezni a gyalogosforgalmat a legforgalmasabb nyugati határon.

Adataink azonban azt mutatják, hogy a hatóságok nem támogatják ezt az elképzelést. Nehéz megítélni a döntés konkrét okait.

Ha valaki úgy gondolja, hogy a gyalogosforgalom veszélyesebb a járványhelyzet szempontjából (ami kétséges a mostani utas szállítás feltételeihez képest), ez a probléma kiküszöbölhető egy megfelelően megszervezett, átmeneti gyalogos átkelővel, még több ember bevonásával a folyamatba. Pláne, hogy a határátkelők 90%-ának bezárása után elegendő szabad munkaerőnek kell lennie mind a határőrségnél, úgy a vámszolgálatnál egyaránt.

És ha valaki attól tart, hogy a gyalogos átkelés újraindításával fokozódik az intenzív „kishatár forgalom”, amely a teljes határforgalom kétharmadát tette ki, akkor ez könnyen elkerülhető. Jelenleg Ukrajnában és Lengyelországban kötelező a 14 napos (ön) elszigeteltség, így az a személy, aki miután beutazott Lengyelországba, úgy dönt, hogy visszatér Ukrajnába – pénzbírságot kap.

Be lehet vezetni például, hogy a gyalogos határátlépés csak az országba való belépéskor engedélyezett.  

Egy másik útja a probléma megoldásának az állami hatóság által biztosított személyszállítás lehet. A határátlépéshez a hatóságok általi szállítás biztosítása. Bármilyen legyen is a gazdasági válság, az ukrán állam forrásai elegendőek kell legyenek még  két vagy három busz üzemeltetéséhez.

Végül egyszerűen legalizálni a fuvarozók tevékenységét, de az állam ellenőrzése alatt, az egészségügyi előírások betartásával és tisztességes pénzügyi feltételek mellett. Mindezt annak érdekében, hogy az emberek előre tudják, hogy fizetniük kell a határátlépésért, tudniuk kell mennyibe kerül (az árnak elfogadhatónak kell lennie) és persze a bevétel kerüljön be a költségvetésbe.

Ha a fentiek egyikét sem hajtják végre, akkor a „zsarolók” továbbra is díjat számolnak fel a határátlépésért, az „áldozataik” okkal lesznek dühösek saját államukra, maga a határ a koronavírus-fertőzés veszélyét fogja hordozni magában, amely kedvezőtlen körülmények között képes lesz megsemmisíteni az állam erőfeszítéseit a járvány leküzdése terén.  

Jevropejszkaja Pravda