A NATO riadalommal figyeli Putyin új rakétáját, amely állítólag használatra kész.

Egy új orosz cirkálórakéta aggodalomra ad okot a NATO számára. A Burevestnik rakéta hatótávolsága akár 5500 kilométer is lehet, és a robbanófej különféle típusú lőszerekkel, köztük nukleáris lőszerekkel is felszerelhető.
Vlagyimir Putyin új szuperfegyverének, a „Viharmadárnak” a végleges változata készült. Az atomfegyverrel is bíró rakéta állítólag órákig képes a levegőben maradni, kikerülni a védelmi rendszereket, és potenciálisan komoly fenyegetést jelenthet.

Ezt az értékelést legalább részben nyugati hírszerzési elemzések is alátámasztják.

Egy teljesen működőképes Burevesztny komoly problémát jelentene Európa számára. Ha Oroszország valóban beveti a rendszert, a NATO egy új és nagyon nehezen kontrollálható kockázattal nézne szembe. Egy titkos NATO-dokumentum szerint:

A szuperfegyvert különösen aggasztónak tartják. A tanulmány egy nukleáris meghajtású cirkálórakétára, a „Burewestnik”-re („Viharmadár”) utal, amelyet a NATO SSC-X-9 Skyfall néven ismer.

Három héttel ezelőtt Vlagyimir Putyin orosz elnök nyilvánosan bejelentette a rakéta sikeres tesztjeit.

A NATO-dokumentum szerint a rakéta több mint 900 kilométer/órás sebességet érhet el. Rendkívül manőverezhető, nagy hatótávolságú, és mobil platformokról indítható. Ez lehetővé tenné számára, hogy hosszú, közvetett útvonalakat tegyen meg, és elkerülje a NATO légvédelmét. A NATO szerint „a meglévő kihívásokat (…) tovább súlyosbítaná a rakéta rendkívüli hatótávolsága és manőverezhetősége”.

Mit tehet a „Sturmvogel”?
A Burewestnik kiemelkedő tulajdonsága az atomreaktora. A hagyományos cirkálórakétáktól eltérően (amelyek paraffinnal, szintetikus vagy szilárd üzemanyaggal működnek, és csak korlátozott hatótávolságúak), ez a meghajtórendszer nukleáris energiát használ, ami elméletileg szinte korlátlan hatótávolságot biztosít a rakétának. Ez azt jelenti, hogy a Burewestnik több tízezer kilométert képes megtenni utántöltés nélkül, hosszú ideig a levegőben maradhat, irányt válthat és bármilyen irányból támadhat célpontokat. Képes elkerülni a rakétarendszereket, még a déli és sarkvidéki régiók felett is, ahol a megfigyelés minimális.

Egyes szakértők azonban rámutatnak, hogy a cirkálórakéta nem éri el a hiperszonikus sebességet, ezért minél tovább marad a levegőben, annál sebezhetőbbé válik.

A NATO szakértői egy új, Oroszországtól származó mobil közepes hatótávolságú rakétát, az SS-X-28 Oreshnik-et is vizsgálják. Ezt először 2024 novemberében tesztelték Ukrajnában, de a technikai részletekről keveset tudni. A nyugati szakértőket különösen aggasztja az akár 5500 kilométeres hatótávolság és a robbanófej különféle, köztük nukleáris lőszerekkel való felszerelésének lehetősége.

A tanulmány kijelenti: „Az a képesség, hogy Európa bármely pontján célpontokat lehessen támadni, a hordozórakéta nagy mobilitásával kombinálva, magas túlélési arányt biztosít. A telepített robbanófejek bizonytalansága védelmi kihívásokat jelent a NATO számára.”

Fehéroroszország Oresnyikot telepít
Fehéroroszország decemberben telepíti az orosz Oreshnik hiperszonikus közepes hatótávolságú rakétát. Az előkészületek tehát a befejezéséhez közelednek. Erről az orosz TASS hírügynökség számolt be Natalia Eismont, Alekszandr Lukasenka fehérorosz elnök szóvivőjére hivatkozva. Lukasenka szerint a telepítés a nyugati oldalról érkező eszkalációra adott válasz.

NATO-dokumentum szerint a Poszeidon tengeralattjárók is problémát jelentenek, és várhatóan 2030-ra üzembe helyezik őket. Állítólag hatalmas hatótávolságúak, és feltehetően arra tervezték őket, hogy „elpusztítsák a haditengerészeti bázisokat, kikötőket és tengerparti városokat a Csendes-óceánon, az Egyesült Államok keleti partján, valamint az Egyesült Királyságban és Franciaországban”.

Emellett „nehéz észlelni és támadni őket, amikor mély vízben működnek”. A NATO-nak jelenleg nincsenek „szükséges sebességű és hatótávolságú tengeralattjáró-elhárító torpedói” a Poszeidón tengeralattjárók hatékony leküzdéséhez.

A dokumentum világossá teszi, hogy a NATO-nak hiányosságai vannak, különösen a közép- és hosszú hatótávolságú képességei, azon belül is a nukleáris fegyverek tekintetében.

De nem minden szakértőt győz meg a Burevestnyik. Egyesek azzal érvelnek, hogy még ha Oroszországnak sikerül is megbízhatóan működtetnie atomreaktorát, a rakéta nem biztos, hogy jelentős előnyt biztosít neki.

Fabian Hoffmann, az Oslói Egyetem Oslói Atomprojektjének kutatója még az X-en lévő „Burevestnyiket” is „haszontalan és felesleges” fegyvernek nevezte.

Megfigyelők szerint öt orosz tudós halt meg egy Burevesztnyik rakéta tesztje során 2019-ben. Több munkást a tengerbe dobtak, és később a térségben a sugárzási szint emelkedését regisztrálták. Még mindig nem világos, hogy a sugárzás okozott-e halálesetet.

Az alapötletet, hogy egy atomreaktort atomfegyverrel kombináljanak, az Egyesült Államok az 1950-es években elvetette a kockázatok miatt.

William Alberque, a Csendes-óceáni Fórum vezető munkatársa és a NATO korábbi fegyverzetellenőrzési igazgatója szerint a legnagyobb veszély a kilövéskor leselkedik: ha egy Burevesztnyikot eltalálnak, az atomreaktorából származó radioaktív anyag széles területen szétszóródhat – „mint egy mini Csernobil az égen”.

Pavel Podvig független nukleáris szakértő óvatosabb volt, és a DW-nek ezt nyilatkozta: „Óvatos lennék azt állítani, hogy ez egy repülő Csernobil volt. Ha radioaktív sugárzás szabadult volna fel, azt észrevették volna.” Hozzátette, hogy egy felszállás vagy repülés közbeni baleset valószínűleg kockázatosabb lenne.

Forrás