A sokadik vasárnap: gerillataktikára váltottak a belarusz tüntetők

A Lukasenko-rezsim ellen tiltakozók megtanulták a leckét: ha nagy tömegeket alkotva gyűlnek össze főtereken, könnyű célpontot jelentenek a biztonsági szerveknek.

A tüntetések szervezése az internetre költözött, hogy kisebb akciókkal fejezzék ki szolidaritásukat és elköteleződésüket a népi ellenállás mellett. Az erőszakszervezetek pedig (egyelőre) nem tudnak hatékonyan fellépni a tüntetőkkel szemben, ha nem is tudják, hol bukkannak éppen fel. Négy hónapja nem telt el vasárnap az országban politikai fejlemény nélkül.

Mindenhol lobog a piros-fehér zászló. Vasárnap, a tüntetetések 127. napján a megszokott tömeges tüntetések helyett új taktikára váltottak a belarusz tiltakozók: kisebb és szétszórt akciókkal nyilvánítanak véleményt, biztosítva támogatásukról a hatóságok által meghurcoltakat. Az ilyen akciókat a közösségi hálókon, Telegram-csatornákon szervezik, az eseményekről készült felvételeket pedig ugyanott, illetve ellenzéki forrásokon osztják meg, egyfajta internetes ellenállást hozva létre.

Belarusz híroldalak szerint ma több tucat apróbb megmozdulást tartottak országszerte. Kétfajta tiltakozásról számoltak be hírforrások:

Emberek kis csoportjai tűnnek fel a városok különböző pontjain. Például lakóépületek udvarán énekelnek, táncolnak, vagy egy rövid videófelvétel erejéig összegyűlnek, jelezve a többieknek a támogatásukat.

Mindegyik akcióban közös az ellenzék jelképévé vált piros-fehér lobogó. Ezzel fejezik ki, hogy ugyanazon célért küzdenek, nem félnek, sőt, vállalják, hogy a szinte már tiltott szimbólum birtoklásáért a hatóságok célpontjává válnak. A rendfenntartók ugyanis gyakran a zászló vagy annak színei alapján azonosítják be a tiltakozókat, és mindent megtesznek azért, hogy a hatalom elleni lázadásnak tekintett jelképet eltávolítsák, ahol csak tudják.

A lobogónak lélektani hatása van. Ahol feltűnik, jelzi, hogy az emberek elfordultak a rezsimtől, ahogy azt is, az ellenállás mindenhol jelen van. A mai napon kis csoportokban felvonulók egyebek közt az ellenállási mozgalom mottóját skandálták:

„Éljen Belarusz! Hiszünk, képesek vagyunk, győzünk!”

A vasárnapi megmozdulást is előre megszervezték, nem spontán találták ki. Ezzel is jelzik: attól még, hogy nem csoportosulnak nagy számban a város adott pontjain, az ellenállás él. Az akciókról készülő felvételeket pedig megosztják egymás között, ezzel is jelezve, nincsenek egyedül. Az internetes szervezkedés pedig lehetővé tette, hogy a külföldön élő belaruszok is ki tudják fejezni támogatásukat az ellenzéki mozgalomnak. A tut.by beszámolója szerint egyebek mellett Kijevből, Lvivből (Lembergből), Varsóból, az oroszországi Dzerzsinszkből, valamint Montenegróból üzentek az ott élő belaruszok. A kelet-lengyelországi Białystokból egészen rendhagyó módon.

Forrás: index.hu