Egyes elemzők szerint nincs másról szó, csak ijesztgetésről, ugyanis a 12 napos háborúban Izrael tönkretette Irán rakétarendszereinek jelentős részét. Ali Vaez, az International Crisis Group Iránnal foglalkozó kutatóinak vezetője a New York Times-nak nyilatkozva azt mondta, hogy teheráni tisztviselők arról értesítették, hogy a rakétagyártó üzemek „éjjel-nappal” dolgoznak, és hogy „amennyiben újabb háború lesz, akkor azt remélik, hogy egyszerre 2000 rakétát is képesek lesznek kilőni Izraelre ahelyett, hogy 12 nap alatt csak 500-at lőnének ki.”
Az amerikai Middle East Forum kutatóintézet munkatársa, Mardo Soqom elemző azt írta, hogy egy efféle kijelentéssel az iráni tisztviselők szerinte csak pszichológiai kampányt folytatnak, és hogy a szavaik mögött nincsen hiteles és operatív terv. Megjegyzendő: a 2024-es Izrael elleni iráni rakéta- és dróntámadás, illetve a 2025-ös, izraeli-iráni 12 napos háború során Irán egyszer sem tudott 200-nál több rakétát kilőni Izrael ellen, sőt a 12 napos háborúban sosem lőtt ki 70-nél több rakétát egy időben. Mindez részben annak volt köszönhető, hogy a háború kezdetekor Izrael megsemmisítő csapásokat mért az iráni rakétarendszer elemeire a perzsa állam területén. A Middle East Forum szerint az izraeli légierő a háború első óráiban Irán legalább 12 pontján lőtt ki rakétabázisokat és mobil rakétaindítókat, Teheránnak pedig éppen ezért most már kockázatos, ha felszíni rakétabázisokat használ egy újabb háború esetén.
A kutatóintézet szerint a perzsa állam az elmúlt két évtizedben föld alatti alagutak kiterjedt hálózatát építette ki, hogy megvédje rakétaarzenálját a légicsapásoktól, de „ellentétben az olyan hatalmak haderejével, mint amilyen az Egyesült Államoké, Irán még nem képes rakétákat indítani a silók belsejéből.” Irán éppen ezért kénytelen mobil rakétákat indítani felszíni kilövőállomásokról, ami egy hosszú, többlépcsős és kockázatos folyamat, főleg akkor, ha az iráni légtérben éppen Izrael az úr.
A Middle East Forum azt írja, hogy a ballisztikus rakéták indításra való előkészítése lassú és bonyolult folyamat, és hozzáteszik, hogy a kilövés függ a rakéta üzemanyagának és az indítónak a típusától, illetve a személyzet rátermettségétől. Megjegyzik, hogy z a folyamat pár tíz perctől több óráig, egyes esetekben pedig akár egy napig is eltarthat, ilyen időkereten belül pedig az izraeli felderítés észlelheti a műveletet, és megelőző csapásokat hajthat végre. Iránnak ezzel együtt előnyös, hogy területe hatalmas, és akár úgy is előkészíthetnek néhány kilövőt, hogy azt az ellenség észrevenné.
A cikk szerint Irán komoly akadályokkal szembesül légvédelmi hálózatának újjáépítésében. A jelentések ellenére Oroszországgal és Kínával kötött jelentős új szerződések eredményeit nem látni, az eszközvásárlás pedig amúgy sem okoz fölényt, mivel a légvédelmi rendszerek integrált radarhálózatra és precíz elektronikus koordinációra támaszkodnak, amelyet Irán területi kiterjedtsége miatt nehéz kiépíteni és simulékonyan működtetni. Ehhez képest Izrael többrétegű légvédelmi hálózata egy Iránnál 75-ször kisebb területű ország felett őrködik, és még az sem képes teljes lefedettségre, tehát nem nehéz elképzelni, hogy légvédelem terén Irán milyen hatalmas akadályokba ütközik.
A Middle East Forum szeint „a perzsa állam az elmúlt néhány évtizedben szinte kizárólag a rakétaarzenáljára támaszkodva próbált erőt mutatni akár Európa ellen is. A 2024-es Izrael elleni támadás és a 2025-ös háború viszont megmutatatta az iráni elrettentő képességek korlátait. Az iráni rakétatámadások eredménye csekély, az izraeli és az amerikai támadások pedig megmutatták a rendszer törékenységét.”
