Fenyegető üzenetet küldött Izraelnek a Hezbollah vezére

Izrael a nemzeti ünnepnapjait üli, mivel májusban lesz 75 éve, hogy az ENSZ közgyűlése megszavazta a korábban brit közigazgatás alatt állt Palesztina felosztását egy független zsidó és arab államra. A britek a Népszövetségtől kapták a megbízást (mandátum), miután feldarabolták az első világháborúban legyőzött Oszmán Birodalmat, amelyhez a terület korábban tartozott.

1948 májusában Izrael kikiáltása meg is történt, de az arab állam létrehozása elmaradt. Helyette a szomszédos rezsimek katonai támadást indítottak a néhány napos zsidó állam eltörléséért. A támadás meghiúsult, ami helyi arab lakosok menekültáradatát indította el, máig ható súlyos következményekkel. Később további agressziókra is sor került, de Izrael mindegyikből győztesként került ki, és katonai pozíciói egyre szilárdabbak lettek.

A Hezbollah nem várja meg Izrael 80. születésnapját – „a zsidók szeretnek élni, mi viszont szeretünk mártírok lenni”
A Libanonban főleg délen állomásozó milícia Irán folyamatos segítségével vált jelentős proxy-hadsereggé, megragadva a Szíriából kiszakított kis állam politikai vezetésének jó részét is. Noha ez a térhódítás mérhetetlenül irritálja a sokvallású és soknemzetiségű állam más politikai erőit (keresztények, drúzok, mérsékelt muszlimok, Nyugat-barát pártok), a súlyosan meggyöngült bejrúti kormány nem sokat tud tenni a Hezbollah terjeszkedése ellen.

Az elmúlt két évben ezt a képet tovább csúfította, hogy a Hezbollah befogadta a gázai palesztin övezet radikálisait is (Hamász, Iszlám Dzsihád), akik szintén függvényei a teheráni kasszának. Így Izraelt egyszerre fenyegeti Északról és Délről is a növekvő agressziós kockázat. Nem beszélve arról, hogy Keletről, azaz Szíria részéről sem számíthat semmi jóra, ahol tömegesen gyülekezik az iráni fegyverzet és gyalogság, kiegészülve az al-Kaida és az Iszlám Állam újjászerveződő alakulataival.

Ugyancsak nyugtalanító eset történt a minap, amikor az izraeli biztonsági szervek elfogtak egy jordániai parlamenti képviselőt, aki fegyvereket akart Izraelbe csempészni. Az ammáni kormány gőzerővel dolgozik a politikus szabadon bocsátásán, mert a két ország között békeszerződés áll fenn, ami szintén igen törékeny.

Noha a terrorcsoportok vezetőire az amerikai haderő rendszeresen mér csapásokat (Trump és Biden elnöksége alatt egyaránt), ez legfeljebb csak lelassítja a a terrorállam újjászervezését. Elsősorban azért, mert Irakon keresztül az iráni hadianyag és immár középhatósugaró rakéták is zavartalanul ömlenek be Szíriába.

Legutóbb az váltott ki botrányt, hogy Teherán segélyszállítmányoknak álcázott küldeményeket indított útra a földrengés sújtotta Szíriába, de a rakományok rejtélyes módon nem jutottak el a szükséget szenvedőkhöz, hanem a Hezbollah depóiban halmozták fel ezeket.

A terrorhadsereg vezére, akire egyre jellemzőbb a fölényesség és a gőg, április közepén azzal fenyegette meg Izraelt, hogy a 80. állami születésnapját már nem fogja megélni. A katonai kapacitások mellett Naszrallah arra is spekulál, hogy Izrael belső demokratikus válsága és a sűrű kormányváltások destabilizálják a zsidó kormányzást, ami idővel már nem lesz képes a sokoldalú nyomás kezelésére. Ilyen veszélyre Izraelben is sokan figyelmeztetnek, főként a hadsereg és a hírszerzés szakértői táborából.

Ebben a szellemben szólalt meg a megemlékezések sorában Herci Halevi izraeli vezérkari főnök is, aki a politikai ellentétek mellőzésére javasolja.

Naszrallah fenyegető jóslata visszhangra talált Teheránban is. A betegeskedő Khamenei ajatollahot, az állam vallási vezetőjét helyettesítő papi tanácsadó, aki korábban Irán főügyészeként szolgált, a minap gyújtó hatású beszédet tartott, amelyben Izrael végső pusztulását vizionálta. Előadása szerint a zsidók a földi élvezetek és a materiális javak rabjai, akik még sokezer évig akarnak élni, emiatt rettegnek a haláltól.

Ezzel szemben – szerinte – a Hit gyermekei a mártíromságot szeretik, és az ad értéket az életüknek. Halálukkal a Menny boldogságát nyerik el, ezért nem félnek tőle. A szónok Naszrallahra hivatkozott, aki Izraelt a pókhálónál is gyöngébbnek nevezte. A szónok szavait a tömeg „Halál Izraelre!” skandálásokkal kísérte.

A britek és a franciák mély gyökereket hagytak maguk után

Törökország felosztási tervén 1916-ban, teljes titokban kezdett dolgozni egy brit vezérkari tiszt (Mark Sykes) és egy francia diplomata (François Georges Picot). A titkolózásba beavatták Szergej Sazonov orosz cári külügyminisztert is, akinek végül nem osztottak lapot, mert közben országában kitört az Októberi Forradalom, és a bolsevik vezetés már nem vett részt a béketárgyalásokban.

Erről később Sztálin azt mondta, hogy nagy mulasztás volt, mert nem teremtett pozíciókat a Szovjetunió számára a térségben. A tévedést természetesen legfőbb riválisa, Lev Trockij nyakába varrta, aki azzal védekezett, hogy az oroszországi polgárháború sikeres megvívására kellett fordítani a bolsevik hatalom erőforrásait.

Az egyezkedésből „kifelejtették” az Egyesült Államokat is, így Woodrow Wilson amerikai elnök, amikor később megismerkedett a paktum szövegével, egyszerűen bullshitnek, azaz – finoman fogalmazva – baromságnak nevezte az osztozkodást. Az USA nem is igényelt magának területeket vagy befolyást az Oszmán Birodalom szétmarcangolt teteméből.

A 2014-ben megalakult Iszlám Állam (ISIS) alapító nyilatkozata éppen a Sykes-Picot egyezményre hivatkozva jelentette ki, hogy vissza akarja állítani az 1916-os status quo-t, és átvenni a hatalmat a teljes Közel-Kelet felett. Ebből a tervéből, azaz egy új Kalifátus létrehozásából máig sem engedett.

Forrás