Ezer jelöletlen sírt fedeztek fel az európai migrációs útvonalak mentén

A hullaházakban is halmozódnak a holttestek szerte a kontinensen. Az érintett országokat azzal vádolják, hogy nem tesznek eleget emberi jogi kötelezettségeiknek.

Olyan nagy számban temetnek menekülteket és illegális bevándorlókat jelöletlen sírokba Európai Unió-szerte, amire a háborúkon kívül még nem volt példa – írja a The Guardian.

A lap úgy értesült, hogy legalább 1015 férfit, nőt és gyermeket temettek el, akik az elmúlt évtizedben haltak meg Európa határainál, még mielőtt azonosították volna őket.

A határok mentén kopár, gyakran megüresedett sírokban nyugszanak: fehér, gazzal benőtt kövek a görögországi Szidiro temetőben, durva fakeresztek az olaszországi Lampedusán, névtelen táblák Észak-Franciaországban, amelyeken egyszerűen „Monsieur X” felirat szerepel, Lengyelországban és Horvátországban „NN” feliratú táblák, azaz ismeretlen.

A spanyolországi Kanári-szigeteken az egyik síron ez áll: „4. számú migránshajó. 25/09/2022.”

Az Európai Parlament 2021-ben állásfoglalást fogadott el, amelyben felszólított a migrációs útvonalakon elhunyt emberek azonosítására, és elismerte, hogy szükség van egy összehangolt adatbázisra, amely összegyűjti a holttestek adatait.

Ezt azonban az európai országokban jogalkotási űr nehezíti; nincsenek központosított adatok, sem egységes eljárás a holttestek kezelésére.

A Guardian számos riporterrel együttműködve, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) törvényszéki orvosszakértőivel közösen először számolta össze az EU határainál az elmúlt évtizedben elhunyt migránsok és menekültek számát, azokét, akiknek a neve ismeretlen maradt. Legalább 2162 holttestet még mindig nem sikerült azonosítani.

A holttestek egy része hullaházakban, ravatalozókban, sőt, kontinens-szerte még hajókonténerekben is halmozódik. A kutatócsoport 24 temetőt keresett fel, és szakértőkkel együttműködve több mint 1000 névtelen sírt talált.

Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Ebben az időszakban több mint 29 000 ember halt meg az európai migrációs útvonalakon, akiknek többsége továbbra is eltűntként szerepel a nyilvántartásokban.

Dunja Mijatović, az emberi jogokért felelős európai biztos szerint a probléma „teljesen ignorált”, és az uniós országok nem teljesítik a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket.

„Az eszközök rendelkezésre állnak. Megvannak az ügynökségek és a törvényszéki szakértők, de ezeket [a kormányoknak] igénybe kell venniük” – mondta. Hozzátette, hogy “a szélsőjobb térnyerése és a politikai akarat hiánya valószínűleg tovább akadályozza egy megfelelő rendszer kialakítását az eltűnt migránsok tragédiájának” kezelésére.

Ehelyett a munka helyi szinten zajlik. A patológusok például DNS-mintákat és a holttesteknél talált személyes tárgyakat gyűjtenek be. A koordináció hiánya miatt a zavart családok a helyi, gyakran idegen bürokráciában küszködve keresik elveszett hozzátartozóikat.

Támogatásuk olyan segélyszervezetekre hárul, mint például az ICRC, amely 2013 óta 16 500 információ iránti kérelmet regisztrált a családi kapcsolatok helyreállítását célzó programjához azoktól az emberektől, akik Európába tartó útjuk során eltűnt rokonaikat keresik. A legtöbb kérés afgánoktól, irakiaktól, szomáliaiaktól, guineaiaktól, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaságból, Eritreából és Szíriából érkezett. Ezek közül mindössze 285 volt sikeres.

És most még ennek a támogatásnak egy része is eltűnni látszik. Mivel a kormányok csökkentették segélyezési költségvetésüket, az ICRC kénytelen volt átcsoportosítani csökkentett forrásait. Munkájuk nagy részét, így a rendőrség és a helyi hatóságok képzését is leépítik.

Ez nem csak technikai, politikai, hanem emberi kötelesség is

„Ha az eltűntek hozzátartozóit is beleszámoljuk, több százezer embert érint. Nem tudják, hogy hol vannak a szeretteik. Jól bántak-e velük, tisztelték-e őket, amikor eltemették őket? Ez az, ami a rokonokat nem hagyja megnyugodni” – mondta Laurel Clegg, az ICRC európai migrációval foglalkozó igazságügyi koordinátora. „Kötelességünk, hogy méltó temetést biztosítsunk a halottaknak; és válaszokat adjunk családoknak.”

Elmondta, hogy a halottak nyomon követése a jól működő együttműködésén múlik: az azonosítatlan halottakat védő jogi kereten, a következetes boncolásokon, a hullaházakon, a nyilvántartásokon, a méltóságteljes szállításon és a temetőkön.

A rendszerek azonban az uniós parlamenti állásfoglalás ellenére nem megfelelőek. Még mindig nincsenek közös szabályok arra vonatkozóan, hogy milyen információkat kell gyűjteni, és nincs központi hely ezen információk tárolására sem. A politika inkább az embercsempészek elfogására összpontosít, mintsem arra, hogy kiderítsék, kik az áldozataik.

Forrás