A Narco-ranching, vagyis narkólegeltetés Közép-Amerika-szerte ismert a kábítószer-kereskedelemben utazó szervezett bűnözői csoportok gyakorlata. A drogból befolyó pénzt marhartartásba fektetik be, és így mossák tisztára. Mexikóban adják el a húst, így annak eredete nagyon hamar visszakövethetetlenné válik.
A Texasi Állami Egyetem kutatóinak felmérése szerint a gyakorlat jelentős másodlagos környezeti károkat okoz. Guatemalában a természetvédelmi területeken folytatott erdőirtás 87 százalékáért a drogkartellek a felelősek, akik így szereznek maguknak illegális legelőket. A helyzet hasonló a Dél-Amerikából induló, Közép-Amerikán keresztül húzódó, és az Egyesült Államokba tartó drogcsempészfolyosó mentén.
Az esőerdő közepén kiirtott erdők helyén maradt pusztaságot nemcsak marhatartásra használják, de repülőtereket is üzemeltetnek rajtuk, ahol nyugodtan le tudnak szállni a csempészszállítmányok. A kutatók összesen 4500 légi felvételt elemeztek a 2,1 millió hektár területű Maja Bioszféra Rezervátumról, amely az ökológiai szempontból kiemelt jelentőségű Petén régióban található.
A területen már a múlt század hatvanas évei óta működnek hatalmas ranchek, mert a kormány mindig is támogatta a marhatartás fejlesztését az esőerdő rovására. A drogkartellek megjelenése a marhabizniszben viszont viszonylag új, az évezred elejére tehető. Áldásos tevékenységüknek köszönhetően 2000 és 2015 között a Laguna del Tigre Nemzeti Park (Guatemala legnagyobb nemzeti parkja) területének 30 százalékát legelővé alakították.
A kutatók elismerik, hogy nincs cáfolhatatlan bizonyítékuk arra vonatkozóan, hogy az adott illegális erdőirtás a drogcsempészek számlájára írható, viszont azzal érvelnek, hogy a terület mérete, illetve az ott folytatott, a levegőből is azonosítható tevékenység alapján megkülönböztethetők a pénzmosási céllal üzemeltetett ranchek a kis léptékben gazdálkodók tanyáitól.