Ukrán bíróság előtt az első orosz katona, akit harctéri kivégzéssel vádolnak

Bíróság elé állt az első orosz katona Ukrajnában, akit azzal vádolnak, hogy harctéri kivégzés során agyonlőtt egy ukrán katonát. Dmitrij Kurasov pere precedensértékű: ő az első, akit a teljes körű orosz invázió kezdete óta hadifogoly kivégzése miatt vonnak felelősségre. A Zaporizzsjában zajló eljárás nemcsak egy különösen kegyetlen háborús bűntényt vizsgál, hanem azt is, miként bánik az igazságszolgáltatás azokkal, akiket a háború poklába küldtek.

Bíróság elé állt az ukrajnai Zaporizzsjában az első orosz katona, akit ukrán katona harctéri kivégzésével vádolnak – írja a BBC.

„A befagyott keleti fronton, Zaporizzsja térségében, egy ukrán katona az orosz támadás következményeit szemlélte. 2024 januárjának közepe volt, a földet jég borította. Két héttel korábban egy 18 fős orosz rohamcsapat áttörte a védelmi vonalat, elfoglalt három állást, megölt öt ukrán katonát, és elvesztett tíz oroszt, mielőtt néhány órával később az ukránok visszafoglalták a keskeny földsávot. A három elfoglalt állás valójában csak néhány fedezék volt a szétbombázott tájon, kráterek és szétmarcangolt fák között. Az ukrán katona videóra vette, ahogy elesett bajtársait szemléli. »Ez itt Vitas, az alacsony«, mondta, a halott katona hívójelét használva. Egy másik holttestet vizsgálva így szólt: »Egy ezüstgyűrű…, ő Grincs.« Nehézkesen megfordított egy megfagyott testet. Az állapota rossz volt, de az arc felismerhető. A katona felsóhajtott. »Mit találjak, amivel betakarjalak, hogy ne fázz«, mondta a holttesthez fordulva. Felkapott egy közeli sisakot, és a megsérült arcra tette. »Megtaláltuk a Pingvint«, mondta.”

Egy évvel később, 2025 januárjában a zaporizzsjai bíróság romos épületének folyosóján egy orosz katonát kísértek végig öt ukrán katona és egy nagy testű rottweiler kíséretében, amely nekifeszült a póráznak, támadni készülve.

Dmitrij Kurasov, hívójele alapján Sztalker, bíróság elé állt Vitalij Hodnyuk, egy 41 éves ukrán veterán (hívójele: Pingvin) állítólagos kivégzésszerű meggyilkolásának vádjával.

Ez az első ilyen per Ukrajnában. Az ukrán hatóságok szerint az orosz csapatok a teljes körű invázió kezdete óta legalább 124 hadifoglyot végeztek ki a fronton, de Kuraszov az első, akit ezért bíróság elé állítanak. Ezzel együtt az ügy egyike annak a néhány esetnek, amelyben háborús bűncselekmény gyanúsítottját sikerült elfogni és felelősségre vonni. A történtek példa nélküli jellegét tovább fokozta, hogy Kurasov egységének három tagja is hajlandó volt tanúskodni ellene.

„A világos, szögletes tárgyalóteremben Kurasov egy üvegfallal körülzárt kalitkába volt zárva. Alacsony termetéhez lehajtott fej társult, így visszafogott, szinte törékeny benyomást keltett. Amikor mégis körbenézett, fejét oldalra kellett fordítania – a fronton egy gránáttól elvesztette az egyik szemét. Nem ez volt az első alkalom, hogy vádlottként ült a padon: korábban kétszer is börtönbe került Oroszországban, ahonnan az állam engedte szabadon, hogy részt vegyen a háborúban” – hangsúlyozta a BBC.

Az ügyész ismertette a vádat: Kurasov állítólag akkor lőtte le Hodnyukot, amikor az megadta magát. Ez a hadviselés nemzetközi szabályainak súlyos megsértése. Kurasov az előzetes eljárás során ártatlannak vallotta magát, a tárgyaláson azonban beismerő vallomást tett. Bár továbbra is tagadta a bűnösségét, azt mondta, magára vállalja a bűncselekményt, hogy gyorsabban lezáruljon az ügy.

Az ENSZ szerint az oroszok által végrehajtott hadifogoly-kivégzések száma riasztó mértékben nőtt az elmúlt évben. 2024 augusztusa óta 79 ilyen esetet dokumentáltak, valamint három olyan esetet is, amikor Ukrajna hajtott végre jogellenes kivégzéseket. Az ENSZ jelentése szerint legalább három olyan orosz tisztségviselő van, aki kivégzéseket hagyott jóvá, az ukrán hatóságok szerint azonban bizonyíték van arra, hogy orosz parancsnokok a front több pontján is elrendelték foglyok megölését.

Az első bevetésen gyilkolt

A Hodnyuk elleni támadás Kurasov első valódi bevetése volt, alig pár héttel azután, hogy a csatlakozott a háborúhoz. Egysége a Storm-V alakulathoz tartozott – a 127. gépesített lövészdandár egyik különítménye –, amely szinte teljes egészében börtönből szabadult férfiakból állt. A Storm-V egységeket Oroszország lényegében ágyútöltelékként használja, a front legvéresebb szakaszaira küldi őket. Sötét visszhangjai ezek Sztálin hasonló alakulatainak, ahol a halálozási arány ijesztően magas volt.

A művelet 2024. január 6-án hajnalban indult, sűrű ködben. A 18 fős Storm-V csoport két páncélozott járművel és egy harckocsival közelítette meg a frontvonalat, majd támadásba lendült. Kurasovot arra a fedezékből álló terület felé irányították, ahol Hodnyuk és társai rejtőztek, miután az orosz tüzérség előzetesen megszórta a területet.

Itt tér el Kurasov története az ügyészség és a tanúként beidézett orosz katonák beszámolóitól. Szerintük Kurasov odakiáltott a fedezékben bujkálóknak, hogy adják meg magukat. Hodnyuk fegyvertelenül kúszott elő és letérdelt, majd Kurasov gépfegyverével sortüzet nyitott rá. Kurasov szerint nem ő lőtt, hanem egy másik orosz katona, egy Szedoj hívójelű katonaorvos, aki később meghalt.

Az oroszok nem tudták sokáig megtartani a pozíciót. Az ukránok néhány órán belül visszafoglalták, Kurasov és a túlélők kimásztak a fedezékből, és megadták magukat. Hadifogolyként egy páncélozott ukrán járművel vitték őket a front mögé. Hodnyuk holttestét az ukrán katonák arccal a föld felé fordulva találták meg, fegyver nélkül. Ezt az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) is jelentette.

Kétezer oldalnyi nyomozati anyag

Az SZBU nem tudta közvetlenül megközelíteni a helyszínt, mert túl közel volt a frontvonalhoz, de átfogó nyomozásba kezdett távolról. Egy zaporizzsjai SZBU-irodában az ügy vezető nyomozója – névtelenséget kérve – vázolta fel a helyszínt, és elmagyarázta, hogyan sikerült vádat emelni Kurasov ellen.

„Az első lépés a nyolc hadifogoly kihallgatása volt. Tanúként hallgattuk ki őket, később pedig a közösségi hálózatok, mobiltelefonok és az eseményt megelőző részleges rádióbeszélgetések alapján teljes mértékben megerősítettük a személyazonosságukat. Az egész egységet nyomon követtük” – mondta.

Kezdetben két kivégzésre gyanakodtak. Egy másik ukrán katonát – Grincset – egy tanú szerint ásóval vertek agyon. Ezt az SZBU azonban már nem tudta bizonyítani. „A hazugságvizsgáló nem erősítette meg, és amikor végül kihoztuk a holttesteket, egyiken sem volt ilyen jellegű sérülés” – mondta a nyomozó, majd hozzátette: „Szerintem ez csak kitaláció volt.”

Szerinte ez az ügy példája annak, hogy Ukrajna képes pártatlanul nyomozni és vádat emelni háborús bűnök ügyében – akkor is, ha ő maga az áldozat és a háborús agresszió célpontja.

„Nézze, itt van egy vádlott, akit egy kivégzésért állítunk bíróság elé. Én írtam alá a vádiratot és küldtem bíróságra, mert elegendő bizonyítékot gyűjtöttünk. Ha csak az lenne a cél, hogy valakit vádlottként bíróság elé állítsunk, tíz fogoly jönne naponta” – mondta az SZBU tisztje.

Ukrajna komolyan veszi a büntetőeljárást – ez már első pillantásra is nyilvánvaló. Az SZBU több mint 2000 oldalas nyomozati anyagot állított össze. A tanúkkal az ukrán hadsereg lőterén, kamerák előtt rekonstruáltatták az eseményeket. A bíróságon az ügyész és a bírók minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy Kurasov tisztában legyen a jogi helyzetével, tolmácsot biztosítsanak számára és lehetőséget kapjon a tanúk keresztkérdezésére – ezzel a jogával eddig nem élt. (Kurasov kirendelt védője nem nyilatkozott a BBC-nek. A bíróságon is csak röviden szólalt meg adminisztratív kérdésekben, illetve a tanúk elbeszéléseinek pontosítása céljából.)

Kurasov tárgyalásának első napján három orosz tanú tett vallomást – mindhárman volt elítéltek, akik Kurasovhoz hasonlóan a háború túléléséért cserébe reméltek szabadságot. Egyikük két drogkereskedő megöléséért kapott 25 év fegyházbüntetést, a másik tanút kilenc évre ítélték, mert verekedés közben egy téglával agyonvert egy férfit, a harmadik pedig súlyos testi sértésért kapott nyolc évet.

A tanúk videókapcsolaton keresztül, egy külön tárgyalóteremből vallottak – biztonsági okokból külön zárkában tartva őket. A legfontosabb vallomást Dmitrij Zujev (44) tette, aki azt állította, hogy látta, amint Kurasov felszólítja az ukrán katonákat, hogy jöjjenek ki a fedezékből és adják meg magukat. Hodnyuk ekkor előbújt, letérdelt, kezeit felemelte. Zujev szerint ekkor lövések és robbanások hallatszottak, majd látta, ahogy Hodnyuk arccal a sárba zuhan. Azt is elmondta, hogy személyesen ismerte azt a Szedoj nevű katonát, akit Kurasov a gyilkossággal vádolt, de Szedoj nem volt a helyszínen.

Oleg Zamjatyin (54) tanúsította, hogy Hodnyuk nem tartott fegyvert a kezében, amikor előbújt a fedezékből. Azt mondta, nem látta, hogy Kurasov lőtt volna, mert éppen robbanások történtek akkor.

„De mondhatom, hogy ő volt az. Mert azon a helyen rajta kívül senki más nem volt” – jelentette ki Zamjatyin.

A harmadik tanú, Konsztantyin Zelenyin (41), Kurasov rohamosztagának parancsnoka volt. Ő egy bombatölcsérből látta, hogy Hodnyuk felemelt kezekkel jön ki a fedezékből. „Egy szempillantással később, ahogy újra megindult a tüzérségi támadás, automatafegyver-sorozatot hallottam. A jobb oldalon Sztalker volt, és egyedül tartózkodott ott” – mondta.

Interjút adott a vádlott

A vádlottak padján Kurasov többnyire némán ült, miközben egykori bajtársai ellene tanúskodtak. Csak ritkán suttogott valamit az ügyvédjének a rácson keresztül. Még nem tudni, tesz-e vallomást a saját védelmében. Az egyik tárgyalási nap után azonban beleegyezett, hogy interjút adjon a BBC-nek.

Az interjút az SZBU koordinálta, és egy zaporizzsjai elhagyatott épületben folytatták le, amelyet a szolgálat egyfajta menedékházként használt. Kurasov jó egészségi állapotban volt, és azt mondta, önként egyezett bele az interjúba. Az ügyében eljáró vezető bíró hozzájárult, hogy a BBC interjút készítsen vele, amin az SZBU egyik sajtósa is jelen volt. A BBC-nek tett nyilatkozatai azonban nem használhatók fel bizonyítékként.

Kurasov útja ahhoz a nyomorúságos frontszakaszhoz, ahol Hodnyuk meghalt, egy gyermekotthonban kezdődött, Gremjacsinszkben, egy lepusztult bányavárosban Szibéria felé, Moszkvától mintegy 1600 kilométerre. Születésekor árván maradt, állami gondozásban nőtt fel. Tizenévesen összetűzésbe keveredett egy rendőrrel, és testi sértésért börtönbe került. Négy év letöltése után nem volt hova mennie, nem volt családja és barátja sem, így hajléktalanként tengődött. Élelmiszerért és pénzért nyaralókat és boltokat rabolt ki, ezért újra börtönbe került – ezúttal egy távoli fegyenctelepre, ahol életfogytig tartó ítéletüket töltő, különösen erőszakos bűnözőkkel került egy helyre.

Fél évvel a büntetés megkezdése után orosz katonai toborzók jelentek meg a börtönben. Azt ígérték: új életet kezdhet, tiszta lappal, ha aláírja a szerződést, és harcolni megy.

A „menni” azt jelentette: a „különleges katonai műveletbe”, Ukrajnába. Kurasov saját elmondása szerint nem sokat tudott róla, de bármit jobbnak tartott, mint további öt évet letölteni, vagy hajléktalanként az utcára kerülni. Aláírta a papírt, és azonnal egy kiképzőtáborba vitték, megszállt ukrán területre.

Azt mondta, az egysége kizárólag „az élet által lezüllesztett, a társadalomból kiszorult emberekből” állt. Húsznapos kiképzést kaptak, ami alatt szinte végig részegek voltak. „Senki nem akart tanulni vagy gyakorolni. Azt mondták, csak azért vannak itt, hogy meghaljanak” – mondta.

A genfi egyezményről, amelyet Oroszország és Ukrajna is aláírt, egy szót sem hallottak – noha ez megtiltja a megadott vagy harcképtelen katonák megölését. Sőt, állítása szerint az oktatók az ellenkezőjét tanították. „Akik azt mutatták, hogyan kell bevenni egy állást, azt mondták: ne ejtsünk foglyokat.” Ez egybecseng bajtársai vallomásaival is: ők is azt mondták az ukrán hatóságoknak, hogy azt az utasítást kapták, végezzenek a foglyokkal, és dobjanak gránátot a fedezékekbe, még ha az ellenség meg is adta magát.

Egy másik orosz hadifogoly az ENSZ-nek is megerősítette ezt: „Nem emlékszem, hogy tanultunk volna a nemzetközi humanitárius jogról. A kiképzés alatt és később is azt mondták a parancsnokaink, hogy ne ejtsünk foglyokat, mert logisztikailag túl bonyolult.”

Kurasov szerint őket eredetileg árkok ásására és egyéb logisztikai feladatokra szánták, de végül azonnal harcba küldték őket. Az ukrán állás elleni roham alatt nem egy fegyelmezett katonai egységet látott, „csak embereket, akik lefeküdtek és meghaltak”. Néhány órán belül a 18 fős rohamcsapatból tízen meghaltak, a többiek fogságba estek.

Két héten belül az eset bekerült az ukrán háborús bűncselekmények aktái közé, amelyekből több ezer van. Ukrajnának nincs külön háborús bírósága, így az ügyek a helyileg illetékes bíróságok elé kerülnek. Jelen esetben a zaporizzsjai Zavodszkij kerületi bírósághoz.

Az ügyész még sosem foglalkozott háborús bűnnel

A 32 éves ügyész, Mikita Manevszkij korábban betörésekkel, csalásokkal, rongálásokkal és két gyilkossági esettel foglalkozott, de háborús bűnnel még sosem.

„Egy hétköznapi gyilkosság bonyolult lehet, de alapvetően egyszerű: tudod, hol történt, tudsz DNS-mintát venni, ujjlenyomatot keresni, megvan a gyilkos fegyver, hozzáférsz a holttesthez, lehet boncolást végezni” – mondta Manevszkij.

Itt viszont a gyilkosság a frontvonalon történt. „Két hónapig nem is tudtuk kihozni a holttestet. A nap, az eső, a hó és az ágyútűz teljesen megrongálta – gyakorlatilag lehetetlenné tette az igazságügyi vizsgálatot” – tette hozzá. Ez megnehezítette a halál pontos okának megállapítását. „Ez nem az a részletességi szint, amire egy gyilkossági nyomozásban szükség lenne, ezért inkább a tanúk vallomásaira támaszkodtunk” – folytatta az ügyész.

A vád szinte kizárólag az orosz katonák vallomásán alapul. Nincsenek más szemtanúk, drónfelvételek az eseményről, és a tárgyi bizonyítékok is csak közvetettek, ráadásul erősen megrongálódtak a harci körülmények miatt, mire a helyszínt fel lehetett tárni.

A tanúvallomások azonban nem problémamentesek. Minden tanú hadifogoly, fogvatartójuk pedig az az ország, amely a vádat emeli. Mindannyiukat többször kihallgatták az SZBU tisztjei, egyes vallomások közben módosultak. Egy tanú bevallotta, hogy neheztelt Kurasovra, amiért korábban a kiképzésen vitába keveredtek. Egy másik azt mondta, hogy Kurasov miatt buktak le.

„Ez egy nehéz terep” – mondta Szergej Vasziljev, a hollandiai Nyílt Egyetem nemzetközi jogászprofesszora. „A hadifoglyok különösen kiszolgáltatott tanúk, így amit mondanak, mindig fenntartásokkal kell kezelni.” Elvben nincs akadálya, hogy tanúskodjanak, de sok minden befolyásolhatja a vallomásukat.

„Talán jobb bánásmódot remélnek, talán elsőként akarnak szerepelni egy fogolycserében – számos okuk lehet arra, hogy ne mondjanak igazat” – magyarázta Vasziljev.

Kurasov továbbra is azt állítja, hogy Szedoj volt a gyilkos. A BBC-nek azt mondta, azért vallotta magát bűnösnek, mert abban reménykedett, így hamarabb térhet vissza Oroszországba fogolycsere keretében. De ha bűnösnek találják, Kurasov többé nem hadifogoly, hanem egyszerű elítélt az ukrán polgári igazságszolgáltatásban. Jurij Belouszov, az ukrán főügyészség háborús bűnök osztályának vezetője szerint az elítélt orosz katonák ukrán börtönben töltik le büntetésüket. „Az áldozatok és hozzátartozóik nevében járunk el – érezniük kell, hogy igazságszolgáltatás történt.”

A valóság bonyolultabb

A valóság azonban ennél bonyolultabb lehet. Oroszország a háború során több ezer civilt is fogságba ejtett, és kvázi túszként tartja őket fogva. Ha a Kreml úgy dönt, hogy Kurasov visszatérését akarja, lehet, hogy ki tudja harcolni.

„Ez már nem jogi, hanem erkölcsi kérdés. Ha például száz embert ajánlanának egyért cserébe, akkor talán. Kötelességünk vádat emelni, de kötelességünk megmenteni azokat is, akiket Oroszországban tartanak fogva” – mondta Beluszov.

Belouszov és munkatársai azonban nagyobb célpontokat keresnek, mint Kurasov. Céljuk, hogy még az idén eljárást indítsanak magasabb rangú orosz parancsnokok ellen. Kurasov társai tanúsították, hogy a roham előtt parancsot kaptak: ne ejtsenek foglyokat.

Hasonló vallomások az egész frontvonalon előkerültek. Számos borzalmas videó tanúsítja mindezt – nem ritkán orosz közösségi oldalakon. Oroszország ezzel szemben ukrán katonákat vádol önkényes kivégzésekkel. Ukrajna több ilyen ügyben is vizsgálatot indított, de a pontos szám nem ismert. De az Oroszország elleni vádak jóval számosabbak. Oroszország korábban tagadta, hogy háborús bűnöket követett volna el.

Az ENSZ is több olyan esetet dokumentált, amikor orosz közéleti szereplők kivégzésekre buzdítottak. Tavaly júliusban, miután az ukrán Azov-dandár a közösségi médiában közzétett egy videót, amelyen az egyik tagjuk egy orosz katonát lőtt le egy árokban, az orosz Biztonsági Tanács helyettes vezetője, Dmitrij Medvegyev az ukrán katonák teljes kivégzésére szólított fel.

„Nem kell kegyelemről, emberiességről vagy megbocsátásról beszélni. Nincs joguk az élethez. Kivégezni, kivégezni, kivégezni” – írta Telegram-oldalán.

Medvegyevnek ezért nem kell felelősségre vonástól tartania. A szavak viszont lecsorognak a frontvonal legalsó szintjéig, és eljutnak Dmitrij Kurasovhoz, és mindazokhoz, akik e háború zavaros céljaiért ölnek. Jelen esetben egy férfi azzal a váddal áll bíróság előtt, hogy megszegte a háborúra vonatkozó törvényeket – azokat a törvényeket, amelyeket lehet, hogy parancsra kellett figyelmen kívül hagynia.

Ha bűnösnek találják, Kurasov akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphat. A BBC-nek azt mondta: nincs igazán terve a jövőre nézve, csak szeretne visszajutni Oroszországba. „Legalább rokkant leszek” – mondta az egyik szemének elvesztésére utalva –, „és kapok majd támogatást. Nem kell már hajléktalannak lennem.”

Vitalij Hodnyuk természetesen nem térhet már haza. Holttestét csak két hónap után tudták kihozni a harctérről. Családja nem kívánt nyilatkozni, de segített az SZBU-nak a nyomozásban. Hodnyuk tapasztalt katona volt: 2015 és 2020 között már harcolt az oroszbarát erők ellen, és 2022-ben újra beállt a hadseregbe. Tavaly májusban, hat hónappal halála után Pingvint visszavitték szülőfalujába, hogy eltemessék.

Kurasov pere még folytatódik.

(hirado.hu)