Három hajós egy lakatlan szigeten ragadt

Ha egy nap véletlenül egy lakatlan szigeten találná magát, mindenképp írja a homokba, hogy S.O.S. Ezt bizonyítja annak a három férfinak a története, akiket vasárnap találtak meg egy apró mikronéziai szigeten, miután hajójukkal eltévedtek, és kifogyott belőle az üzemanyag. De az elmúlt években jó pár olyan eset volt a csendes-óceáni térségben, amikor a száz éve kitalált vészjelzés mentette meg a hajótöröttek életét.

450 méter hosszú és 280 méter széles az a lakatlan kis csendes-óceáni sziget, ahol három férfi múlt pénteken partot ért.

Július 30-án indultak hajójukkal a Pulawat-szigetről, és a 43 kilométerre fekvő Pulap-atollra akartak eljutni. Eltévedtek, kifogyott az üzemanyag, és végül 190 kilométerre a kiindulási ponttól szálltak partra. Három napot töltöttek a lakatlan szigeten, pár madáron és teknősbékán kívül semmi nincs ott, csak fák és bozótos, körös-körül pedig a végeláthatatlan óceán.

Hogy mit csináltak a három nap alatt, nem tudni, de egy ősi trükk mentette meg az életüket. Belekarcolták a homokba, hogy S.O.S.

Ismerőseik még pénteken bejelentették az eltűnésüket, és a közeli, amerikai fennhatóságú Guamról indultak keresésükre, a földön és vízen is kutattak utánuk. Az egyik repülő már épp végzett vasárnap délután a kereséssel, és hogy elkerülje a közelgő vihart, visszafordult a bázisra. Ekkor vette észre a pilóta az apró szigetet az óceán közepén.

„Lenéztünk, és láttunk egy szigetet. Gondoltuk, megnézzük, mi van ott. És ekkor vettük észre az S.O.S. feliratot a homokban, és mellette a kék-fehér hajót a parton” – idézte fel a pilóta.

Később egy ausztrál katonai helikopternek sikerült leszállnia a sziget partján, előbb azonosították a három férfit, majd ételt, és italt adtak nekik.

Az eltévedt hajósok a beszámolójuk szerint szerencsésen megúszták, nem lett semmi bajuk. Kalandos utuk hétfőn ért véget, egy mikronéziai járőrhajó jött értük, hogy hazavigye őket.

Nem ez volt az első eset, hogy szerencsétlenül járt hajósok így üzentek a külvilágnak. Négy éve egy másik mikronéziai szigeten, Kelet-Fajunon kötött ki egy eltévedt házaspár.

Az ötvenes éveiben járó Linus és Sabina Jackettet több, mint egy évig keresték a hatóségok.

Alig volt náluk étel, vagy bármi eszköz, ami segíthette volna a túlélésüket. A mostani történethez hasonlóan az övék is szerencsésen ért véget. Egy közeli brit hajós észrevette a tüzet a lakatlan szigeten, és szólt a hatóságoknak. Egy amerikai haditengerészeti repülőgép pedig látta a levegőből az óriási S.O.S. feliratot, amit sziget parti homokjába írtak, és le tudott szállni hozzájuk.

Komoly nemzetközi összefogás eredményeként sikerült megmenteni a párt. Az ausztrál és amerikai parti őrség hét nap alatt tizenöt hajóval és két repülőgéppel összesen 16 571 négyzetmérföldnyi (42 ezer négyzetkilométer) területet kutatott át, mire meglettek.

Ugyanebben az évben három másik férfi is egy lakatlan szigeten találta magát Mikronéziában, miután elárasztotta a víz a hajójukat, és felborult. Beszámolójuk szerint majdnem két mérföldet kellett úszniuk éjszaka, mire elérték a lakatlan szigetet. Az amerikai parti őrség szóvivője később azt mondta, a mentőmellénynek köszönhetik, hogy életben maradtak

Családjuk jelezte a hatóságoknak, hogy nem érkeztek meg a tervezett időpontban, ismét elindult a nemzetközi hajsza, hogy megtalálják őket. Nekik az segített, hogy a pálmafák leveleivel kirakták a parton, hogy HELP (SEGÍTSÉG).

A hajótörött férfiak aztán narancsszínű mentőmellényeikkel integettek a repülőgép pilótájának, aki észrevette segélykérésüket, és alig két óra múlva meg is érkezett a mentőhajó, amely kórházba szállította őket.

Egy szimpla búvárkodásnak indult a túra 2014-ben, amikor az ötfős társaság csónakjukkal egy homokzátony közelében lehorgonyzott Ausztrália partjainál.

Pechjükre a horgony eltört, a csónak pedig sodródni kezdett. Ketten ugyan megpróbáltak utána úszni, de nem érték el, ezért inkább visszahúzódtak a közeli sziklákra. Mindenük a hajón maradt, élelem, víz és napernyő sem volt náluk, így kellett túlélniük, amíg megérkezett a segítség.

Azt a taktikát választották, hogy megkeresik a legmagasabban fekvő sziklát a környéken, és egy hatalmas S.O.S. feliratot karcoltak a homokzátony felületére, hogy azt ne öntse el a víz.

Szerencsére a búvárok otthon maradt barátai pár órával később már be is jelentették az eltűnésüket. Egy mentőhelikopter megtalálta őket. A búvároknak nem lett semmi bajuk, csak egy kicsit megégtek a tűző napon.

Denorah Pilgrim nem az óceánon, hanem egy hatalmas bozótosban tévedt el tavaly ősszel, amikor barátaival kempingezni ment Ausztrália déli részére. Egyszer csak elkavarodott a többiektől, és napokig nem talált ki a bozótosból. Miután rájött, hogy sehogy se fog tudni egyedül kijutni, addig járkált, amíg talált egy elhagyatott házat. Elkeseredettségében a földbe karcolta, hogy S.O.S.

Mint kiderült, nagy ötlet volt, mert a házra felszerelt egy kamerát a tulajdonos. Neil Marriott ugyanis 70 kilométerrel arrébb lakik, de biztonsági okokból néha ránéz a földjére. Amikor meglátta a vészjelzést, rögtön hívta a rendőrséget.

A nőt így nemsokára kimentették a bozótosból, teljesen épen és egészségesen. Deborah annyira megörült az őt megtaláló rendőröknek, hogy először összeesett örömében, aztán gyorsan fölkelt és szó szerint a megmentői karjaiba rohant.

Bár az S.O.S. jelzés a Titanic katasztrófája után lett világszerte ismert, valójában már évekkel azelőtt kitalálták. Miután 1899-ben egy hajó legénységét a rádiótávírón leadott jelzés mentett meg Anglia délkeleti partjainál, felmerült, hogy szükség lenne egy egyezményes jelzésre, amit ilyen esetben alkalmazni lehet. Évekig tartó vita kezdődött a távírászok között, hogy mi legyen ez az egyezményes jel. A brit távírászok a „CQ”-t ajánlották, ezt használták ugyanis, ha valamilyen különleges, minden állomásnak szóló üzenetet akartak továbbítani. Az olaszok az „SSSDDD” jelsort javasolták a vészhelyzet általános kódjának, míg rádiótávírók többségét üzemeltető Marconi vállalat a két korábbi jelet összevonva a CQD jelzést rendszeresítette a célra.

Végül mégsem ez lett a nemzetközi jel, az 1906-os berlini konferencián az S.O.S. jelzést fogadták el, amit a német távírászok már korábban is használtak. Később több megfejtése is született a jelsornak (Save Our Ships, Save Our Souls – Mentsétek meg hajóinkat, illetve lelkeinket), azonban ezek mind utólagos magyarázatok, a jelzést valójában egyértelműsége miatt fogadták el, mivel ez az egyetlen hárombetűs kód, amely 9 jelből (…—…) áll a Morze-ábécében, így ezt a legnehezebb összekeverni más üzenetekkel. A jelet 1908-tól vezették be egységesen, és a mai napig is használják, ha baj van.

Forrás: index