Dúsgazdag fegyverrajongók fizettek azért, hogy civilekre lőhessenek a boszniai háborúban

Olasz nyomozás indult annak kivizsgálására, hogy tehetős külföldiek – főként olaszok, amerikaiak és oroszok – a boszniai háború idején fizettek azért, hogy civilekre lőhessenek Szarajevó 1992-es ostroma alatt – írja a Telegraph. Az eljárás egyúttal azt is jelenti, hogy mégiscsak van valóságalapja azoknak a beszámolóknak, miszerint embervadász-túrákat szerveztek a délszláv háború idején Boszniába.

A vád szerint ezek a „háborús turisták” angol fontban számítva tízezreket fizettek azért, hogy hétvégente mesterlövészként „vadászhassanak” bosnyák civilekre, gyerekekre és nőkre, a szerb erők közreműködésével, Szerbia tagadja a vádakat. Szemtanúk és olasz nyomozók azonban azt is állítják, hogy még „árlista” is létezett az ilyen célzott gyilkosságokra.

A mészárlásra jelentkezett külföldiek az olaszországi Trieszt mellett találkoztak rendszeresen, innen indulva szállították őket a Szarajevót körülvevő hegyekbe 1992 és 1996 között. A több mint 11 500 emberéletet követelő csatát a modern európai történelem leghosszabb ostromaként tartják számon, túlszárnyalva ezzel Leningrád 872 napos német ostromát a második világháborúban.

A milánói ügyészek most azon dolgoznak, hogy azonosítsák azokat az olaszokat, akik állítólag részt vettek ezekben a gyilkosságokban, és akár „különös kegyetlenséggel és alantas indítékból elkövetett szándékos emberölés” vádjával is felelősségre vonhatják őket. A gyilkosok azonban nemcsak olaszokból álltak, a Telegraph említést tesz Eduard Limonov, orosz szélsőjobboldali aktivista szerepéről is, akit Radovan Karadžić társaságában filmeztek le 1992-ben, mialatt gépfegyverével tüzet nyit a körülzárt városra.

A „Szarajevó Szafarin” részt vett külföldiek akár többet is fizettek azért, ha gyerekeket, illetve fegyveres, egyenruhás férfiakat gyilkolhattak halomra.

A 2022-ben bemutatott, Miran Zupanič szlovén rendező által készített, „Szarajevó Szafari” című dokumentumfilm hasonló vádakat fogalmazott meg arról, hogy külföldiek „hétvégi háborús szafarikon” vettek részt. Sokan pedig nem akarták elhinni, hogy embervadászat túrákat szerveztek a háború sújtotta országban. 1992 és 1995 között sok időt töltöttem Pale városában, ami a boszniai szerb erők főhadiszállása volt, de erről nem hallottam – nyilatkozta egy Balkán-szakértő a Telegraphnak, aki az ostrom idején Boszniában tartózkodott.

A dokumentumfilmben bemutatottak miatt a szerbek felháborodtak, Veljko Lazić, egy veteránszervezet vezetője „teljesen aljas és hazug rágalomnak” nevezte. Azt mondta, a film „sértés a boszniai Szerb Köztársaságra, annak hadseregére és a háború szerb áldozataira nézve”.

(hirado.hu)