Csernyivciben egy cég pénztárosa 1,2 millió hrivnyát utalt át egy „jósnőnek”, és valós büntetést kapott

Csernyivci járási bírósága bűnösnek találta egy magáncég alkalmazottját 1,2 millió hrivnya sikkasztásában. Az ügy szerint a nő fiktív pénztári bizonylatokat készített állítólag pénzbeszedés céljából, de a pénz nem jutott el a bankba.

A bíróságon a vádlott teljes mértékben elismerte bűnösségét, és kijelentette, hogy pénzt utalt át egy olyan személynek, akit „jósnőnek” nevezett, és a személy pszichológiai befolyása alatt állt. A bíróság bűnösnek találta az ukrán Büntető Törvénykönyv 191. cikkelyének 5. része – különösen nagy összegű sikkasztás – alapján.

Annak ellenére, hogy ezen cikkely 7-12 év szabadságvesztést ír elő, a bíróság az ukrán Büntető Törvénykönyv 69. cikkelyét alkalmazta, és enyhébb büntetést szabott ki – 3 év szabadságvesztést vagyonelkobzással, kivéve a lakását, valamint 2 évre eltiltotta pénzügyi tevékenységekkel és a pénzforgalommal kapcsolatos pozíciók betöltésétől.

A 725/20/25. számú ügy körülményei

A bíróság megállapította, hogy a vádlott több mint 10 évig pénztárosként dolgozott, és anyagilag felelős személy volt. Feladatai közé tartozott a készpénzbeszedés. Külön íróasztallal és széffel rendelkezett, amelyekhez a többi alkalmazott nem férhetett hozzá.

Az ítéletben foglaltak szerint a nő 2024 július-augusztusában háromszor állított ki pénztári kifizetési utalványokat „Beszedés” fizetési megjelölésekkel – kétszer 100 ezer hrivnya és 1 millió hrivnya összegben.

A dokumentumokban az állt, hogy a pénzeszközöket a beszedési szolgáltatáson keresztül kell átadni a bankba. A pénzt azonban valójában nem írták jóvá a bankszámlákon.

A teljes veszteség 1,2 millió hrivnyát tett ki.

Hogyan magyarázta az esetet a vádlott?

A bírósági tárgyaláson a nő teljes mértékben elismerte bűnösségét, és nem tagadta a vádiratban foglaltakat. Azt kérte, hogy ne fosszák meg szabadságától.

A vádlott elmondta, hogy banki terminálokon keresztül pénzt utalt át egy másik személy számlájára, akit „jósnőnek” nevezett. Állítása szerint ennek a személynek a pszichológiai befolyása alatt állt, és „nem tudta, mit csinál”. A kártérítési polgári jogi keresetet is elismerte.

Milyen bizonyítékokat vizsgált meg a bíróság?

A bíróság megvizsgálta a vádlott anyagi felelősségére vonatkozó összes dokumentumot, a pénztáros munkaköri leírását, a leltár- és könyvvizsgálati jelentéseket, banki bizonylatokat, számviteli dokumentumokat, pénztári utalványokat, szakértői véleményeket és a büntetőeljárás egyéb anyagait.

A szakértői vélemény megerősítette, hogy az 1,2 millió hrivnya beszedési szolgáltatáson keresztüli átutalásának tranzakciói nincsenek dokumentálva.

A sértett képviselője a bíróságon kifejtette, hogy a pénzhiányt a bankszámlák ellenőrzése során fedezték fel. Elmondása szerint a pénzt beszedésre átadottként regisztrálták, de soha nem került be a cég számláira, és a széfben sem találták meg.

Hogyan döntött a bíróság?

A bíróság bűnösnek találta a nőt a rá bízott vagyon különösen nagy összegű sikkasztásában az Ukrán Büntető Törvénykönyv 191. cikkelyének 5. része alapján.

A büntetés kiszabásakor a bíróság figyelembe vette, hogy a vádlottnak nem büntetett előéletű, teljes mértékben elismerte bűnösségét, őszintén megbánta tettét, és hozzájárult a bűncselekmény leleplezéséhez. A bíróság nem állapított meg súlyosbító körülményt.

Ugyanakkor a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott megjavulása lehetetlen a társadalomtól való elszigetelés nélkül. Az enyhítő körülményekre tekintettel a bíróság az Ukrán Büntető Törvénykönyv 69. cikkelyének rendelkezéseit alkalmazta, és a cikkely alsó határánál alacsonyabb büntetést szabott ki.

A bíróság 3 év börtönbüntetésre ítélte, 2 évre eltiltotta a pénzügyi tevékenységgel és pénzforgalommal kapcsolatos tisztségek betöltésétől, valamint vagyonelkobzást rendelt el, kivéve a lakását.

A bíróság helyt adott a polgári keresetnek is, és az elítélt nőt 1,2 millió hrivnya vagyoni kártérítés, valamint közel 12 ezer hrivnya perköltség megfizetésére kötelezte.