Alberto Fujimori perui exelnököt hivatalosan azzal vádolták, hogy sterilizálásra kényszerítette a nőket

A perui Főügyészség a közelmúltban vádat emelt Alberto Fujimori, az ország exelnöke ellen az 1990-es évek kényszer-sterilizálási kampánya miatt. Mint kiderült, 25 évig hallgatták el ezt az ügyet, nem voltak bírósági eljárások, közölte a helyi sajtó.

Mint ismertté vált, több mint 300 000 nő és csaknem 25 000 férfiről van szó, akiket erőszakkal sterilizáltak. Peruban 1996-tól így küzdöttek a szegénység ellen, ezeket a tömeges műtéteket „petevezeték-átkötési fesztiváloknak” nevezték.

Alberto Fujimori, az ország exelnöke viszont kijelentette, hogy minden páciens önkéntesen egyezett bele, és ha néhol a nőket kényszerítették erre, az nem az ő hibája, hanem a konkrét orvosoké. Kiderült azonban, hogy minden orvosnak volt egy konkrét sterilizációs terve, amelyet ha nem teljesített, az állam nyomást gyakorolt rá.

2002-ben a parlamenti bizottság megállapította, hogy a műtéti beavatkozás 90%-át a nők beleegyezése vagy akár tudta nélkül végezték. Az áldozatok gyakran nem is értették, mi történik velük. Többnyire Peru szegény és távoli régióiból származó nőket sterilizáltak, akiknek a kecsua az anyanyelvük, spanyolul alig tudtak pár szót összekötni, gyakran egyáltalán nem tudtak írni vagy olvasni.

Érdekes módon, a perui erőszakos tömeges sterilizáció szervezői és elkövetői a mai napig nem nyerték el méltó büntetésüket.

Az ügy anyagai többször kerültek a levéltárba. És csak 2015-ben adta át az először a szervezett bűnözéssel foglalkozó Büntetőbíróságnak. Ekkor a vád 1307 erőszakkal sterilizált, valamint öt halott nő vallomásán alapult. A nők érdekei a Demus, a nők jogait védő szervezet ügyvédei képviselték. A vádlottak között volt három egykori egészségügyi miniszter, beosztottaik, valamint Peru exelnöke, Alberto Fujimori, aki már 25 éves börtönbüntetését töltötte az emberiség elleni és korrupciós bűncselekmények miatt.

Egykoron Alberto Fujimori kijelentette: „Kormányom úgy döntött, hogy a társadalmi fejlődés és a szegénység elleni küzdelem politikájának egy részévé teszi a családtervezési stratégiát. Ennek köszönhetően a nők önállóan és szabadon dönthettek az életüket illetően!”. Egyébként mindezt nem otthon mondta, hanem az 1995. szeptemberi pekingi, az ENSZ negyedik „ A nők helyzetéről szóló világkonferencia” tribünjéről.

Akkor rámosolyogtak, tapsoltak neki és kezet fogtak vele. A politikus éppen akkor választották újra a második ciklusra, a Nemzetközi Valutaalap pedig pozitívan értékelte első ötéves tervének sikerét. A Transparency International a maga részéről még nem sorolta be a tíz legkorrumpáltabb államfők közé.

1990-ben, amikor Alberto Fujimori hatalomra került, jelentősen megváltoztatta az ország életét. Feloszlatta az ellenzéki parlamentet, egy új Alkotmányt fogadott el,  amely engedélyezte újraválasztását, gyakorlatilag leállította a polgárháborút. Az 1995-ös újraválasztásakor törvényt írt alá, amely lehetővé tette „önkéntes sterilizálási műtéti beavatkozásokat”: a petevezeték átkötését nőknél, vazektómiát a férfiaknál. Az elnök, a Nemzetközi Valutaalap ajánlásainak való megfelelés érdekében úgy döntött, hogy rekord tempóban csökkenti a születési arányt, így ezzel leküzdi a szegénységet.

„A produktív egészség- és családtervezés 1996-2000” program, amelyet Eduardo Jong Motta egészségügyi miniszter látott el kézjegyével, részletesen taglalta az ország szociális és gazdasági helyzetét: a 24,3 millió perui fele a szegénységi küszöb alatt élt, a vidékiek egyharmada nem tudott olvasni, a lakosság 41%-a nem használt fogamzásgátlót, a gyermekhalandóság magas volt, a szülések több mint felét orvosi végzettséggel nem rendelkező emberek vezették le, egy perui nőre átlagosan három gyermek jutott.

Az országban kialakult helyzeten sürgősen változtatni kellett. A gazdasági fejlődés radikális intézkedéseket igényelt, és az Egészségügyi Minisztérium megígérte, hogy minden családhoz eljut, és megtanítja a fiatalokat fogamzásgátlók használatára és elérhetőbbé teszi az orvosi ellátást mindenki számára. Az állam azt is megígérte, hogy segít a pároknak abban, hogy annyi gyermeket vállalhassanak, amennyit  képesek lesznek fenntartani.

Az abortuszt csak azokban az esetekben engedélyezték, amikor a terhesség veszélyeztette a nő életét. De az új programnak megfelelően, aki akarta, ingyen sterilizálhatta magát, minden költséget az állam magára vállalt.

Akkoriban az „1996–2000” Program végrehajtására, valamint sebészi eszközökre szükséges finanszírozást Peru az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) és az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) biztosította. A tervek szerint a beavatkozásokat önkéntes alapon és csak írásos beleegyezést követően hajtják végre.

Még a nemzetközi adományozók és védnökök sem tudták elképzelni, mennyire „önkéntes” egy ilyen állami szabályozási program. Számukra ez az információ igazi sokkot okozott.

Az áldozatok, családtagjaik és az emberi jogi aktivisták ma is abban reménykednek, hogy a bűnösök, rangjuktól és beosztásuktól függetlenül, a törvénynek megfelelően elnyerik méltó büntetésüket.

NEWSMAKER