Egy új orosz cirkálórakéta aggodalomra ad okot a NATO számára. A Burevestnik rakéta hatótávolsága akár 5500 kilométer is lehet, és a robbanófej különféle típusú lőszerekkel, köztük nukleáris lőszerekkel is felszerelhető. Vlagyimir Putyin új szuperfegyverének, a „Viharmadárnak” a végleges változata készült. Az atomfegyverrel is bíró rakéta állítólag órákig képes a levegőben maradni, kikerülni a védelmi rendszereket, és potenciálisan komoly fenyegetést jelenthet.
Ezt az értékelést legalább részben nyugati hírszerzési elemzések is alátámasztják.
Egy teljesen működőképes Burevesztny komoly problémát jelentene Európa számára. Ha Oroszország valóban beveti a rendszert, a NATO egy új és nagyon nehezen kontrollálható kockázattal nézne szembe. Egy titkos NATO-dokumentum szerint:
A szuperfegyvert különösen aggasztónak tartják. A tanulmány egy nukleáris meghajtású cirkálórakétára, a „Burewestnik”-re („Viharmadár”) utal, amelyet a NATO SSC-X-9 Skyfall néven ismer.
Három héttel ezelőtt Vlagyimir Putyin orosz elnök nyilvánosan bejelentette a rakéta sikeres tesztjeit.
A NATO-dokumentum szerint a rakéta több mint 900 kilométer/órás sebességet érhet el. Rendkívül manőverezhető, nagy hatótávolságú, és mobil platformokról indítható. Ez lehetővé tenné számára, hogy hosszú, közvetett útvonalakat tegyen meg, és elkerülje a NATO légvédelmét. A NATO szerint „a meglévő kihívásokat (…) tovább súlyosbítaná a rakéta rendkívüli hatótávolsága és manőverezhetősége”.
Mit tehet a „Sturmvogel”? A Burewestnik kiemelkedő tulajdonsága az atomreaktora. A hagyományos cirkálórakétáktól eltérően (amelyek paraffinnal, szintetikus vagy szilárd üzemanyaggal működnek, és csak korlátozott hatótávolságúak), ez a meghajtórendszer nukleáris energiát használ, ami elméletileg szinte korlátlan hatótávolságot biztosít a rakétának. Ez azt jelenti, hogy a Burewestnik több tízezer kilométert képes megtenni utántöltés nélkül, hosszú ideig a levegőben maradhat, irányt válthat és bármilyen irányból támadhat célpontokat. Képes elkerülni a rakétarendszereket, még a déli és sarkvidéki régiók felett is, ahol a megfigyelés minimális.
Egyes szakértők azonban rámutatnak, hogy a cirkálórakéta nem éri el a hiperszonikus sebességet, ezért minél tovább marad a levegőben, annál sebezhetőbbé válik.
A NATO szakértői egy új, Oroszországtól származó mobil közepes hatótávolságú rakétát, az SS-X-28 Oreshnik-et is vizsgálják. Ezt először 2024 novemberében tesztelték Ukrajnában, de a technikai részletekről keveset tudni. A nyugati szakértőket különösen aggasztja az akár 5500 kilométeres hatótávolság és a robbanófej különféle, köztük nukleáris lőszerekkel való felszerelésének lehetősége.
A tanulmány kijelenti: „Az a képesség, hogy Európa bármely pontján célpontokat lehessen támadni, a hordozórakéta nagy mobilitásával kombinálva, magas túlélési arányt biztosít. A telepített robbanófejek bizonytalansága védelmi kihívásokat jelent a NATO számára.”
Fehéroroszország Oresnyikot telepít Fehéroroszország decemberben telepíti az orosz Oreshnik hiperszonikus közepes hatótávolságú rakétát. Az előkészületek tehát a befejezéséhez közelednek. Erről az orosz TASS hírügynökség számolt be Natalia Eismont, Alekszandr Lukasenka fehérorosz elnök szóvivőjére hivatkozva. Lukasenka szerint a telepítés a nyugati oldalról érkező eszkalációra adott válasz.
NATO-dokumentum szerint a Poszeidon tengeralattjárók is problémát jelentenek, és várhatóan 2030-ra üzembe helyezik őket. Állítólag hatalmas hatótávolságúak, és feltehetően arra tervezték őket, hogy „elpusztítsák a haditengerészeti bázisokat, kikötőket és tengerparti városokat a Csendes-óceánon, az Egyesült Államok keleti partján, valamint az Egyesült Királyságban és Franciaországban”.
Emellett „nehéz észlelni és támadni őket, amikor mély vízben működnek”. A NATO-nak jelenleg nincsenek „szükséges sebességű és hatótávolságú tengeralattjáró-elhárító torpedói” a Poszeidón tengeralattjárók hatékony leküzdéséhez.
A dokumentum világossá teszi, hogy a NATO-nak hiányosságai vannak, különösen a közép- és hosszú hatótávolságú képességei, azon belül is a nukleáris fegyverek tekintetében.
De nem minden szakértőt győz meg a Burevestnyik. Egyesek azzal érvelnek, hogy még ha Oroszországnak sikerül is megbízhatóan működtetnie atomreaktorát, a rakéta nem biztos, hogy jelentős előnyt biztosít neki.
Fabian Hoffmann, az Oslói Egyetem Oslói Atomprojektjének kutatója még az X-en lévő „Burevestnyiket” is „haszontalan és felesleges” fegyvernek nevezte.
Megfigyelők szerint öt orosz tudós halt meg egy Burevesztnyik rakéta tesztje során 2019-ben. Több munkást a tengerbe dobtak, és később a térségben a sugárzási szint emelkedését regisztrálták. Még mindig nem világos, hogy a sugárzás okozott-e halálesetet.
Az alapötletet, hogy egy atomreaktort atomfegyverrel kombináljanak, az Egyesült Államok az 1950-es években elvetette a kockázatok miatt.
William Alberque, a Csendes-óceáni Fórum vezető munkatársa és a NATO korábbi fegyverzetellenőrzési igazgatója szerint a legnagyobb veszély a kilövéskor leselkedik: ha egy Burevesztnyikot eltalálnak, az atomreaktorából származó radioaktív anyag széles területen szétszóródhat – „mint egy mini Csernobil az égen”.
Pavel Podvig független nukleáris szakértő óvatosabb volt, és a DW-nek ezt nyilatkozta: „Óvatos lennék azt állítani, hogy ez egy repülő Csernobil volt. Ha radioaktív sugárzás szabadult volna fel, azt észrevették volna.” Hozzátette, hogy egy felszállás vagy repülés közbeni baleset valószínűleg kockázatosabb lenne.
