Pekingnek a járványokkal kapcsolatos korábbi tapasztalatai segítettek, Berlin időben ismerte fel a fenyegetés mértékét, Reykjavíkot az ország kicsi mérete mentette meg.
Az országok különböző módon közelítették meg az új koronavírus tesztelésének problémáját. Egyeseknél a diagnosztikai eszközök fejlesztésének, tartalékok létrehozásának gondolatai sokkal korábban jelentek meg, mint másoknál. Erről írt a The Guardian, felsorolva azokat az országokat, amelyek a legjobban bírkóztak meg a COVID-19 diagnosztizálásával, és magyarázatot ad arra, hogyan és miért sikerült.
A listán Kína az első. Tapasztalatot a 21. század elejei SARS-járvány idején szerzett. Tekintettel erre és arra a tényre, hogy a COVID-19 világjárvány Kína területén kezdődött, valószínűleg nem meglepő, hogy Peking, más országokhoz viszonyítva, vezeti a tesztlistát: márciusban több mint 320 000 tesztet hajtott végre.
Az első ilyen eszközét Kína Betegségek Ellenőrzési és Megelőzési Központja fejlesztette ki. Az eszköz leírását a WHO honlapján tették közzé január 24-én, röviddel a karantén bevezetése előtt Vuhanban. A hongkongi csapat, amely a SARS kimutatásában segített, saját teszt kidolgozásán dolgozott. „Mivel a múltban mi ezeket az eseményeket megéltük, tudjuk, hogy mennyire fontos egy működő diagnosztikai eszköz”– mondta Leo Pon, a csapat vezetője. „Ezért próbáltuk a munkát a lehető leggyorsabban elvégezni” – tette hozzá. Mint a világ egyik legnagyobb vegyipari gyártója, Kína nagyon gyorsan elindította a tesztgyártást.
Németország a második a listán. Felkészültségét részben annak köszönheti, hogy felismerte, hogy a koronavírus valószínűleg globális problémává válik. Noha a legtöbb ország nem sietett világjárvány leküzdésére irányuló felkészültségi tervet készíteni, január elején egy berlini tudós, Olfert Landt rámutatott a COVID-19 hasonlóságára a SARS-ra, és kihangsúlyozta, hogy diagnosztikai eszközökre van szükség.
Az új koronavírus genetikai mintájának hiányában Landt és társasága az első tesztet a SARS és más ismert koronavírusok alapján fejlesztette ki. Az eredmény jegyzőkönyvét a WHO január 17-én tette közzé, a kínai teszt megjelenéséig. Február végéig Landt 4 millió tesztet gyártott le és heti 1,5 milliós ütemben folytatta a termelést. A diagnosztikai eszközök tömeggyártásának köszönhetően Németország a kezdetektől megkezdhette a tömeges tesztelést. Ezzel napi 12 000 koronavírus-tesztet végzett el.
The Guardian listáján Dél-Korea a harmadik. A kiadvány őt tartja diagnosztikában a legagresszívabbnak. A szöuli egészségügyi tisztviselők gyorsan rájöttek Vuhan esetéből arra, hogy a koronavírus nagyon fertőző és nagy területeken terjedhet el. Dél-Korea prioritásként a pozitív COVID-19 tesztekkel rendelkező emberek azonosítását és elszigetelését határozta meg: napi 15 000 tesztet végeztek el. Máig Szöul több mint 300 000 ingyen-tesztet végzett el, ebben a számban benne vannak a mobilállomásokon elvégzett ellenőrzések is.
Izland is megbirkózott a diagnosztizálás feladatával. A viszonylag kis és gazdag országnak számos előnye volt. Ez tette lehetővé számára, hogy a lakosság nagyobb részén elvégezhette a COVID-19 tesztet.
A listát az az Olaszország zárja, amely leginkább megszenvedte a koronavírus-járványt Európában. Németország után a legtöbb tesztet itt végezték el – 200 ezret. Ez szám azt 3000, Velence közeli Vaud település lakosain elvégzett teszteket is tartalmazza, amelyet egy kísérleti projekt keretén belül végeztek el. A program célja- segít-e a teljes közösségen elvégzett ellenőrzés lassítani a betegség terjedését. Olaszország példája rámutatott arra, hogy a tömeges tesztelés politikai ellentmondásokat válthat ki. Giuseppe Conte miniszterelnök a magas fertőzési mutatót az országban annak tulajdonította, hogy a tünetmentes embereket is tesztelik. „Mi voltunk az elsők, akik a legátfogóbb és legpontosabb ellenőrzéseket hoztuk létre”- mondta Conte a televízióban, és hozzátette, hogy „ nálunk több a fertőzött, mert több tesztet végzünk el”. Mint kiderült, a teszteknek jelzés értékük volt, mintegy figyelmeztettek a hamarosan lesújtó nehézségekre…
